2018.11.16.

rituális folklórelőadás

Az ősi magyar szellemiségben az AranyAsszonyok a női teremtő és gyógyító minőséget képviselték, a Szeretetet és az Élet továbbadását. Szellemi vezetőkként égi és földi tudást kapcsoltak egybe. Az istennői minőség földi helytartói ők, olyan asszonyok, akikben elevenen élnek az ősi gyökerek, akik tudják a Mindenség titkait, ismerik önmagukat és a tudatosságukból eredő szolgálatukat.

Mi az, amit el kell tanulnunk az Égi Anya hajdani avatott Asszonyaitól?
Mi az, amit a mai kor identitását kereső női lelke egyre jobban szomjaz?
Amitől oly régen megfosztva van?

A Böjttől- böjtig és Az én mesém c. előadások rendezőjének újabb alkotása, egyfajta szellemi folytatása a megkezdett útnak. Furik Rita a hagyomány szakrális erejével közelít témáihoz, ez esetben a Nőt és a Férfit kívánja visszaemelni méltó helyére, és a Napbaöltözött NagyBoldogasszony jelképével pedig a halhatatlan hitről vall. A folklórba ágyazott motívumok a tánc, az élő népzene és ének nyelvén egyért szólnak: feleleveníteni a hitet az iránt, hogy a Szeretet az egyetlen létező és élhető kommunikációs csatorna.

 

Koreográfusok és táncmesterek: Hortobágyi Gyöngyvér m.v., Horváth Zsófia m.v., Polgár Emília m.v., Melles Endre, Richtárcsik Mihály m.v., Végső Miklós m.v.
Zenekar: Fazakas Levente, Fazakas Albert, Szilágyi László, Bajna György, Ádám Júlia (felvétel), Melkuhn Róbert m.v. (felvétel)
Ének: Erőss Judit, Vajda Katalin, Jánó Tibor (felvétel)
Zenei szerkesztő: Fazakas Levente
Díszlet, jelmez: Furik Rita m.v.
A díszlet- és jelmeztervező asszisztense: Kis Kriszta m.v., Polgár Emília m.v.
A rendező munkatársa, tánckari asszisztens: Tekeres Gizella, Melles Endre, Kovács Adél
Dramaturg: Prezsmer Boglárka m.v.

Rendező-koreográfus: Furik Rita m.v.

Tánckar: Ádám Júlia, Dombi Rózsa, Gere Csaba, Gidró Roland, Keresztes Gabriella, Kiss Adorján, Kocsis Lilla-Tünde, Lukács Réka, Lukács Tamás, Márton Csaba, Melles Endre, Pável Hunor-Mihály, Pilinger Mónika, Podholiczky Rebeka Ráhel, Portik Norbert, Székely Edina-Emőke, Szvinyuk Sándor, Törő Bence, Vajda Katalin, Váradi Ágnes, Virág Imola

Hang: Kelemen István, Vajda Attila
Fény: Bedőházi Alpár
Színpadi és műszaki munkatársak: Fegyver Botond, Maksai Gábor
Öltöztetők: Kis Gabriella, Para Kinga
Ügyelő: Kovács Adél
Tánckarvezetők: Tekeres Gizella, Melles Endre
Zenekarvezető: Fazakas Levente
Művészeti vezető: Ivácson László
Aligazgató: Koszta Árpád
Igazgató: Deák Gyula Levente


Furik Rita gondolatai az AranyAsszonyok kapcsán

„…Szokták mondani, hogy a nők összeálltak és együtt karikáztak. A körtánc maga a szertartás, amit a nők ősidők óta maguknak tartottak, amikor még a mulatozás is rituálé volt – hiszen az idő múlatása arra alkalom, hogy a Jóistennel legyünk együtt.
Mi ebből indultunk ki: a körkörösségből. Körbejártunk és elmondtuk, hogy milyen dolgaink vannak. Bármilyen gondolatot is indítunk el, mindegyik ugyanabba az Isteni minőségbe tér vissza. Ez Szeretet, Fény, Bölcsesség, Béke – mindenesetre valami olyan végtelen erő, ami minket a mai napig megtart. Az előadásba hagyományaink olyan eleven mozzanatait emeltem be, amelyek még képviselik a zsigereinkben lévő tudást.
Tudom, hogy mindannyian itt a Földön szent, teremtett világban élünk, melyből mindenki annyit érzékel, amennyit befogad. Bennem is ez a világ alkot, és teremti nap mint nap újra önmagát.”

„…Most azt tartom, hogy a női minőséget, az Istennő tulajdonságait kell előtérbe hoznunk. A világban sok ezer éven át a nemzetek egymást pusztították, és pusztítják napjainkig. Ebbe már réges-régen beletört az emberi Lélek. Az értelmetlen hatalmi harcra már egyáltalán nincs szükség, és ugyanígy a férfi-nő véget nem érő, céltalan játszmáira sincs. Az Aranykorban élhetnénk, és jó, ha minél előbb elkezdjük nagy kanállal eszegetni az aranyasszonyi erényeket, mert akkor minőségibb életünk lesz. Nem túlélni születtünk, hanem megélni a pillanatot. Hogy mire figyeljünk?A Szeretet megnyilvánulásaira, a szív szépségére.
Az Aranyasszonyok ismerték önmaguk napfényes és sötét oldalát. Biztos tudással ezen felülemelkedtek, és az Embert szolgálták. Éberen tartották az isteni fényt. Ma, mi vagyunk ezek az emberek. Az AranyAsszonyok köztünk élnek. A férfiakról is beszélhetnénk úgy, hogy aranyasszonyi minőséggel megáldottak. Ez ugyanaz a tudás. Számunkra itt a minőségen van a hangsúly, a Szeretet szerteágazó megnyilvánulásán.
A Szeretet minden pillanatnak a legszakrálisabb értelme, nem egy amolyan édeskés érzés,  hanem egy filozófia, mely az univerzumot működteti. Nemsokára mindenki közelebb kerül ehhez a tudáshoz.”

„…Minden, ami velünk történik, rajtunk múlik, tőlünk függ. Senki mástól, csak tőlünk.
Csak a szívünkig kellene ellátni, szembesülni önmagunkkal.
Néha nagyon nehéz. Meg kell küzdeni a társadalmi beidegződésekkel, amiket már réges-rég hátra kellett volna hagyni. Nehéz, ha így nézem, ugyanakkor könnyű is a dolgom, mert a hagyományt és az szellemi tudást is egyszerre tudom éltetni. Emelni az embert – ez a célom. És önmagamat is emelni, mert nagyon nagy szükség van rá.
A tánc felfoghatatlanul sokrétű kódrendszer, lehetőség egy magasabb szférával való kapcsolódásra. A mi folklórunk, Bartók Béla szerint, egyenesen szakrális kommunikáció.
Az AranyAsszonyok egy újabb szertartás. Mindannyiunkért, a magyarságért és az egész világért elmondott közös fohász. Ezt csak együtt lehet tenni, egy irányba haladva, együttműködve.”

A Háromszék Táncegyüttes előadása - A szeretet asszonyai (Háromszék - független napilap)

Meg kell tanulnunk szeretni (Székely Hirmondó)

A Háromszék Táncegyüttes bemutatója - AranyAsszonyok (Háromszék - független napilap)

AranyAsszonyok – Rituális táncszínházi előadás a Háromszék Táncegyüttesnél (színház.org)