A Közösségek Háza Czanik István galériájában látható Dr. Harmat Béla magángyűjteményéből és Kováts Ferenc grafikusművész munkáiból készült, versidézetekkel színesített kiállítás.
Jakab Józsefné elhangzott megnyitó-beszéde:
"Tisztelettel, szeretettel köszöntöm kedves Mindannyiukat!
Ha minden érzést, gondolatot elmondanék, minden emléket felidéznék, amit e kiállítás életre hívott bennem, nagyon hosszú ideig lennénk együtt. Érdeklődésükkel, türelmükkel nem élhetek vissza. Jegyzeteim segítségével ígérem, kordában tartom magam.
Anikó, Gergő, László még dolgoztak, amikor tegnap itt jártam. Dicséretes munkát végeztek. Rendezettség, ritmus, harmónia született elképzelésük, kezük nyomán.
Az iménti verset olvasgatva, s most méltó tolmácsolásban hallva, sok-sok kérdés fogalmazódott meg bennem.
Hányan térdepelünk „féltérden”?
Hányan kételkedünk?
Hányan hiszünk hitetlenül Istenben?
Hányan tépelődünk, gondolkodunk, miként Ady Endre?
„Neved sem értem Istenem,
De van két árva, nagy szemem,
S annyi bolondot látok,
Hogy e sok bolondságtól nagy ijedelmemben
Uram hozzád kiáltok.
Próbáltam sokféle mesét,
De hajh, egyik se volt elég.
Szívemben, s idegimben kiabáló nagy lárma
Téged keres Fölség, Isten, a tied minden.”
Ki Ő? Miért foglalkoztat mindenkit, tudóst, hétköznapi embert egyaránt? Miért témája irodalomnak, képzőművészeteknek? Miért hisznek hívő lélekkel oly sokan benne?
Egy tibeti mondás szerint:
„Isten a kövekben lakik,
a növényekben lélegzik,
az állatokban álmodik,
az emberben ébred.”
Fogadjanak el még néhány megközelítést.
Halmai Tamás:
„… az emberek arra, amiről semmit sem tudtak, csak annyit, hogy jó, azt mondták: Isten, s azon túl folyvást Istenre gondoltak, mert bármi másra gondolniuk elviselhetetlen lett volna.”
Wass Albert:
„A világ felett őrködik a Rend.
A fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat.”
Reményik Sándor:
„ Az én Istenemnek nincs szakálla. Minden dolgok mögött van, mint Erő és Értelem. Isten számomra Szándék, mely áthatja a világot.”
Koch Sándor:
„… Én nem állítom azt, hogy Isten kívül van a világegyetemen, hiszen azzal kölcsönhatásban van, de az Isten mégis nagyságrendekkel több és nagyobb, mint a világegyetem, amit teremtett. Istennek az az érdekessége, hogy ő van. Az emberiség élete, de az egész világegyetem létezése is csak történik. … Hiszek abban, hogy az ember nem, hiába születik a földre, viszont neki magának kell rájönnie, hogy mi a dolga, mi az, amit Isten elvár tőle.”
Ma itt olyan embertársaink alkotásaival ismerkedhetünk, töltekezhetünk, akik rájöttek arra, mi a dolguk, mi az isteni elvárás velük szemben.
Tegnap a költészetet ünnepeltük, másfél hét múlva itt a húsvét. E kiállítás megálmodói csodásan időzítettek. A falakon versek, ha akarom a mózesi kőtáblák vagy akár angyalszárnyak kereteiben, s a rózsafüzér gyöngyszemeiként sorjáznak, váltakoznak a képek. Egyenként megérintenek. Szólnak szegénységről, útszéli feszületről, szent családról, szentekről, templomokról, keresztekről, csendről, fényről, Máriáról, angyalokról, sebzett kövekről, Golgotáról, rólunk, emberekről, a bennünk eltemetett istenképről, kétségeinkről, fohászainkról, a számunkra kimért időről, mérlegkészítésről: Kik vagyunk? Mire használtuk föl a nekünk juttatott perceket? Igyekeznek meggyőzni arról:
„ … Fények vagyunk mind: Isten lelke, …öröm, remény.”, akkor is, ha néha úgy érezzük, talán nem is véletlenül: „…csak jel vagyunk, íratlan sors betűi, csak kezdetek mind, egytől egyig metaforák, álmok és ölelések.”
(Halmai Tamás)
Harmat Béla és Kováts Ferenc hozta el Komlóra a szakrális téma e különleges tárlatát. Gyakori vendégek városunkban, ha másként nem, hát hozzánk hasonló, szépre, jóra vágyó emberként, gyakran találkozhattunk velük kiállításokon.
Két különböző egyéniség, ám „csodabogár” lényük lelki rezdülései azonosak, miként lakóhelyük Orfű is.
Harmat Béla műélvező, műértő, műgyűjtő, mecénás, amolyan korunk „Medicije”. Jó szemmel érzékeli a tehetséget, az értéket, s a kortárs művészet, a kortárs művészek pártfogója.
Otthona most azzal a 24 alkotással lett szegényebb, melyet idehozott.
Imádja a verseket. Válogatásait remek érzékkel társította a képekkel. Egyébként ő maga is ír. Tollforgató. Minden bohémsága ellenére a belülről látók fényességével áldott ember.
Akiknek munkáit elhozta: Berki Viola, Kovács Judit, Molnár Ibi, Nagy Katalin, Vermes Valéria, Csepeli István, Dániel Viktor, Kazinczy Gábor, Kórust József, Lakatos Béla, Mezey István, Móré Mihály, Soltra Elemér és négy ismeretlen alkotó. Kifejező erő, üzenet mindegyiknek sajátja. Megindítóan szépséges a fából faragott Madonna a kis Jézussal.
Kováts Ferenc komlói kötődésű, itt élt városunkban, önálló kiállításokkal többször is bemutatkozott. Most 17 munkáját láthatjuk. Részese sok-sok erőfeszítésre ösztönző megmérettetésnek, tagja több művészeti társaságnak, tisztelője mesterének, Mezey Istvánnak, akitől a szakmán kívül emberséget, szeretetet, kitartást egyaránt tanult. Dolgozott fával, arannyal, ezüsttel, de leginkább az alkalmazott és képgrafika ötvözője. Itt e házban, nem is olyan régen a történeti kutatásokon alapuló, s a szigorú heraldikai szabályokhoz feltétlenül ragaszkodni kénytelen művész címereit láthatták, melyeknek száma már meghaladta a háromszázat. Legkedvesebb műfaja mégis a rézkarc és az akvatinta. Ezeknek titkait szívesen adja tovább alkotótáborok tehetséges fiataljainak.
Önmagáról így vall: „Rézkarcaim lenyomatok. …Jelenti elsősorban a rézlemezre maratott vonalak és foltok présgépen készült lenyomatait, … melyek a kétkezi munka örömeinek, néha gyötrelmeinek az eredményei. Ha rideg anyagokat, a rezet és a salétromsavat a szakma tiszteletével, kellő alázattal és kitartó fegyelmezettséggel közelítem meg, nemcsak munkatársaimmá, de barátaimmá is válhatnak alkotás közben. …A lenyomatok tehát gondolataim lenyomatai is: árulkodnak arról, mit tartok fontosnak. Örülni tudok a szépnek, mégsem az idill keresése a célom. Sokkal inkább az, hogy az emberről beszéljek. Nem filozofikus kínnal, hanem filozofikus mélységgel.
Ő is, művésztársai is - különböző technikákat alkalmazva ugyan -, átengedtek a szívükön egy-egy üzenetet, mely megragadta őket, mely ki akart fejeződni bennük, s kis fejeződött általuk. Az irodalom, a vers és képzőművészet itt társuló misztikuma, istent kereső és szerető modernsége elmélkedésre ösztönöz. Megértése, értelmezése, elfogadása vagy elutasítása a mi feladatunk, hiszen:
„ …a művészet több mint önkifejezés, vágy vagy kényszer. A művészet hit, szeretet, gyűlölet, küzdelem, megbékélés, kritika és még ki tudja, mennyi minden más. ”/Bálint Ferenc/ Munka, munka, munka, megistenülés, teremtés.
Tőlünk mindezért tisztelet, megbecsülés, köszönet az alkotóknak, a tárlat kitalálóinak, megvalósítóinak.Milyen útravalóval távozhatunk? Válogassunk.
Konrád György:
„Egyeztetni kell az emberien végest az istenien végtelennel – erről szól a vallás
(akár Buddha, Jahve, Jézus Allah vagy bárki alapította).
Ha az Úr nem lenne végtelen, akkor nem kívánna végtelenül sokat tőlünk, akik a legmagasabbat magunkban hordjuk.”
Mani Gyöngyhimnuszából:
„Minden ember ott marad, ahol megállt,
ahová vitte és vezette önmagát.
Minden embernek az jut örökségül,
ami saját cselekedetei által készül.
Így jár két pont között, sorsát tetteivel szőve,
míg a Bíró és a Világvége nem jő el.
De míg ez óra el nem közeleg,
nem halott igazán egyetlen ember sem.”
Úgy gondolom, közös érzésünk, hogy amit ma itt kaptunk, megerősít, megerősíthet hitünkben, szeretetünkben, szerethetőségünkben, megerősíthet annak tudatában:
„Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak igazabbá lenni.”
(Reményik Sándor)
Megerősíthet abban, hogy hinni tudjuk:
„…arra születtünk, hogy nem vagyunk hiába,… arra, hogy életünkbe belehalni se kelljen hiába, …"
(Adamis Anna)
arra, hogy tudjuk:
„Ha egyetértés nincs és jó szokás, csak zűrzavar az élet, semmi más.”
(Keresztury Dezső)
Adjon erőt mindünknek a Kegyetlen szépség.
Élt egy ember
és keresztre feszítették.
Mindenki elfordult tőle
de hajnalonként
halott jobb karján
egy sárga rigó
fütyörészett.
(Kassák Lajos)
Legyen közös kis fohászunk Dutka Ákos költeményének utolsó versszaka:
„Húsvét harangoz karcsú tornyainkon,
Feltámadást és életet ígér.
Ne vidd el tőlünk megváltó hitünket.
ibolyaillatos áprilisi szél.”
Köszönöm megtisztelő türelmüket, figyelmüket. Istenáldotta húsvéti ünnepeket kívánok."
