"Nem mozdult" a hallgató közönség...
„Nagyon szeretünk benneteket" - írta válaszként Birkás János, az adai Musica Humana Kamarakórus karnagya, miután szerencsés hazaérkezésünkről értesítettük vajdasági testvéreinket.
Kétségtelen tény, hogy május utolsó napjaiban a Komlói Pedagógus Kamarakórus tagjainak feledhetetlen élményekben lehetett részük: a szeretetteljes fogadtatás, a nagyszerűen kitalált, pihentető és mégis felemelő programok mindannyiunk szívét megmelengették.
A Tisza-part két városát, a vendégfogadó Adát és a kicsit távolabb lévő Zentát látni (a most éppen magas vízállású folyóval) nagy élmény volt.
Az elmúlt év közös ajándéka (az adaiak épp egy esztendővel ezelőtt látogattak el a Komlói Pedagógus Kamarakórushoz) erőt adott a folytatáshoz: most a komlóiak két alkalommal oszthatták meg érzéseiket, szeretetüket a zentai és az adai hallgatósággal.
E sorok írójának is nagyon jólesett, hogy Zentán, a „Jézus Szíve" - templomban „nem mozdult" a helyéről a hallgató közönség - két ráadás-alkotás után sem... Ennél nagyobb elismerést kórus és karnagya soha sem kívánhat magának...
A koncert műsora főként olyan Kodály-művek köré szerveződött, amely magyarságunkat, hazafi-magatartásunkat, nemzetünk megtartását jelentette / jelképezte.
Nagyszerű volt megtapasztalnunk, hogy a szabadságról, a közös énekes imádság összetartó erejéről szóló művek (Szokolay Sándor, Viski János, spirituálék) utat találtak a hallgatóság szívéhez-lelkéhez.
A zentai maradandó élmény után - május utolsó vasárnapján - a Komlói Pedagógus Kamarakórus - a XXXIV. Bárdos Lajos Zenei Hetek résztvevőjeként énekelhetett az adai „Szentháromság" - templomban. Bárdos Lajos „Missa tertia", „Aeterne Rex" és „Tábortűznél" című darabjainak közös megszólaltatása (a vajdasági kulai, nagybecskereki, a vendégfogadó adai, valamint a budapesti Bárdos Lajos Kamarakórus társaságában) sokat jelentett nekünk, „messzebbről jövőknek"... Az együttes énekek után mind az öt kórus bemutatta önálló műsorát. Mi, komlóiak zárhattuk - a rendezők jóvoltából - a háromórás programot - tele élményekkel.
Amikor Kodály „Esti dal"- át énekeltük, úgy éreztük, mintha a határon inneni és túli, muzsikálni szerető magyarság szíve együtt dobbant volna az új, közösen megoldandó feladataink érdekében...
dr. Szabó Szabolcs
karnagy
